Címoldal Címoldal

Phoxil

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára PHOXIL 1,2 mmol/l foszfát hemodializáló vagy hemofiltrációs oldat‌

Kalcium-klorid-dihidrát, magnézium-klorid-hexahidrát, nátrium-klorid, nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-klorid, dinátrium-foszfát-dihidrát


Mielőtt elkezdik alkalmazni Önnél ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.


Figyelmeztetések:

A Phoxil nem alkalmazható hiperkalémiás beteg esetében. A szérum káliumkoncentrációt ellenőrizni kell a hemofiltráció és/vagy hemodialízis előtt és alatt.


Mivel a Phoxil káliumtartalmú oldat, átmeneti hiperkalémia alakulhat ki a kezelés megkezdése után. Csökkentse az infúzió sebességét és ellenőrizze, hogy sikerült-e elérni a kívánt káliumkoncentrációt. Ha a hiperkalémia nem szűnik meg, azonnal állítsa le az oldat beadását.


Ha a Phoxil dializátumként történő használata alatt hiperkalémia alakul ki, káliummentes dializátum adására lehet szükség a kálium eltávolításának gyorsítása érdekében.


Mivel a Phoxil foszfáttartalmú oldat, átmeneti hiperfoszfatémia alakulhat ki a kezelés megkezdése után. Csökkentse az infúzió sebességét és ellenőrizze, hogy sikerült-e elérni a kívánt foszfátkoncentrációt. Ha a hiperfoszfatémia nem szűnik meg, azonnal állítsa le az oldat beadását.


Rendszeresen ellenőrizni kell a Phoxil-lal kezelt betegeknél az elektrolitok szintjét és a vér sav–bázis paramétereit. A Phoxil hidrogén-foszfátot, egy gyenge savat tartalmaz, amely hatással lehet a beteg sav-bázis-egyensúlyára. Ha a Phoxil-kezelés közben metabolikus acidózis alakul ki vagy rosszabbodik, esetleg csökkenteni kell az infúzió sebességét, vagy teljesen le kell állítani az adagolást.


Mivel a Phoxil nem tartalmaz glükózt, a kezelés hipoglikémiához vezethet. Diabéteszes betegek esetében rendszeresen ellenőrizni kell a vér glükózszintjét (beleértve az inzulint vagy más glükózcsökkentő gyógyszert kapó betegek esetében a gondos mérlegelést), de diabéteszben nem szenvedő betegek esetében is fontolóra kell venni a vér glükózszintjének ellenőrzését az eljárás alatti néma hipoglikémia kockázata miatt. Ha hipoglikémia lép fel, glükóztartalmú oldat alkalmazását kell fontolóra venni. A kívánt glikémiás kontroll fenntartásához más korrekciós lépésekre is szükség lehet.


Adagolás:

A Phoxil alkalmazandó mennyisége és beadási sebessége a vér foszfát- és egyéb elektrolitkoncentrációjától, a sav–bázis-egyensúlytól, a folyadékegyensúlytól és a beteg általános klinikai állapotától függ. A szubsztitúciós oldat és/vagy dializátum beadandó mennyisége függ a kezelés kívánt intenzitásától (dózisától) is. A Phoxil beadását (a dózist, az infúzió sebességét és az összesített térfogatot) olyan orvosnak kell meghatároznia, aki jártas az intenzív ellátásban használt gyógyszerek használatában és a folyamatos vesepótló kezelésben.


Ezért a dózist és a mennyiséget a kezelésért felelős orvos határozza meg és írja fel.


A pótló oldat lehetséges áramlási sebességeinek tartományai hemofiltráció és hemodiafiltráció esetén az alábbiak:

Felnőtteknél: 500–3000 ml/óra

A dializátum lehetséges áramlási sebességeinek tartományai folyamatos hemodialízis és folyamatos hemodiafiltráció esetén az alábbiak:

Felnőtteknél: 500–2500 ml/óra


Felnőtteknél folyamatos vesepótló kezelés során általában a 2000–2500 ml/óra körüli kombinált összesített (dializátum és szubsztitúciós oldat) áramlási sebességet használják, ami megközelítőleg napi 48–60 liter folyadéktérfogatnak felel meg.


Gyermekek és serdülők:

Gyermekek esetében (újszülöttektől 18 éves serdülőkig) hemofiltrációban és hemodiafiltrációban szubsztitúciós oldatként, illetve folyamatos hemodialízisben és folyamatos hemodiafiltrációban dializáló oldatként (dializátumként) történő használatkor a filtrációs ráta az 1000–4000 ml/óra/1,73 m2 tartományban van.

Serdülők (12–18 évesek) esetében a felnőttek számára ajánlott adagolást kell alkalmazni, ha a számított gyermekgyógyászati adag meghaladná a maximális felnőtt adagot.


Használati és kezelési utasítás

Közvetlenül a használat előtt a felnyitható lezárás átszakításával a kisebbik (A) rekeszben lévő oldat bekerül a nagyobbik (B) rekeszben lévő oldatba. Az elkészített oldatnak tisztának és színtelennek kell lennie.


Az oldat kezelése és adagolása során végig aszeptikus módon kell eljárni.

Kizárólag akkor használja fel, ha a külső csomagolás sértetlen, minden lezárás ép, a felnyitható lezárás nincs átszakítva és az oldat tiszta. Nyomja meg erősen a zsákot, hogy nem szivárog-e. Ha szivárgást észlel, azonnal dobja ki az oldatot, mivel a sterilitás többé már nem garantálható.


A nagyobb B rekeszhez egy injekciós bemenet tartozik, az oldat összeállítása után esetlegesen szükséges, további gyógyszerek hozzáadása céljából. A felhasználó felelőssége annak megítélése, hogy a Phoxil-lal együtt beadott gyógyszer kompatibilis-e az oldattal; emellett ellenőriznie kell a színváltozást és/vagy a kicsapódás illetve oldhatatlan komplexek és kristályok képződésének jeleit. Egyéb gyógyszer hozzáadása előtt ellenőrizze, hogy az a Phoxil oldatban oldódik és stabil, illetve a Phoxil pH-értéke megfelelő (a felhasználásra kész oldat pH-értéke 7,0–8,5). Előfordulhat, hogy egy hozzáadandó szer nem kompatibilis az oldattal. Nézze át a hozzáadni kívánt gyógyszer használati útmutatóját.


Távolítson el minden folyadékot az injekciós bemenetből, tartsa fejjel lefelé a zsákot, vigye be a gyógyszert az injekciós bemeneten keresztül, majd alaposan keverje össze az oldatot.

Az esetleges további gyógyszerek oldatba történő befecskendezését és keverését mindig az előtt kell elvégezni, hogy az oldatot tartalmazó zsákot az extrakorporális körhöz csatlakoztatná. A kész oldatot azonnal be kell adni.


  1. A külső védőcsomagolást a zsákról közvetlenül a felhasználás előtt vegye le. Távolítson el minden egyéb csomagolóanyagot is. A kisebbik rekeszt mindkét kezével tartva nyissa fel a lezárást és préselje addig, amíg nyílás nem keletkezik a lezáráson a két rekesz között. (Lásd az alábbi I. ábrát.)


  2. Nyomja össze a nagyobbik rekeszt mindkét kezével addig, amíg teljesen meg nem nyílik a lezárás a két rekesz között. (Lásd az alábbi II. ábrát.)


  3. Ügyeljen az oldat biztos összekeveredésére, rázza fel óvatosan a zsákot. Az oldat most már készen áll a felhasználásra, és felakaszthatja a készülékre. (Lásd az alábbi III. ábrát.)

  4. A dializáló vezeték vagy a pótló oldat vezetéke a két bemeneti nyílás bármelyikéhez csatlakoztatható.


    1. Ha a Luer-csatlakozós bemenetet használja, forgató és húzó mozdulattal vegye le a kupakot, és forgató és nyomó mozdulattal csatlakoztassa a dializáló vagy a pótló oldat vezetékének apavégű Luer-zárját a zsákon levő anyavégű Luer-aljzatba. Ellenőrizze, hogy a csatlakozás megfelelő-e, és szorítsa meg. A csatlakozó most nyitva van. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik-e. (Lásd az alábbi IV.a ábrát.)

      Ha a dializáló oldat vagy a pótló oldat vezetékét leválasztják a Luer-csatlakozóról, a csatlakozó elzáródik, és a folyadék áramlása megszűnik. A Luer-csatlakozó tűmentes és tisztítható csatlakozó.


    2. Ha az injekciós bemenetet használja, először vegye le a védősapkát. Ezután szúrja át a tüskét a gumimembránon. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik-e. (Lásd az alábbi IV.b ábrát)


A kész oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, az A és a B oldat összekeverése után a kész oldat legfeljebb 24 óráig használható fel, beleértve a kezelés időtartamát is.


A kész oldat kizárólag egyszeri felhasználásra szolgál. A fel nem használt oldatot az alkalmazás befejezése után azonnal semmisítse meg.


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


image