Címoldal Címoldal
AstraZeneca

Brinavess
vernakalant hydrochloride

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


BRINAVESS 20 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz

vernakalant-hidroklorid


Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.


Adagolás és alkalmazás


A vernakalantot cardioversió elvégzésére és a beteg monitorozására alkalmas kórházi környezetben kell beadni. Csak jól képzett egészségügyi szakember adhatja be.


Adagolás


A vernakalant a beteg testtömege alapján adagolandó, a maximális dózis a 113 kg alapján számított dózis lehet.

Az ajánlott kezdő infúzió 3 mg/ttkg, a 339 mg-os maximális kezdő dózist (a 4 mg/ml-es oldatból 84,7 ml) 10 perc alatt kell beadni. Ha a szinuszritmus az első infúzió befejezése után 15 perccel nem áll helyre, akkor egy második, 10 percig tartó, 2 mg/ttkg-os infúzió adható. A második infúzió

maximális dózisa 226 mg (a 4 mg/ml-es oldatból 56,5 ml). 24 órán belül 5 mg/ttkg-nál nagyobb kumulatív dózist nem szabad adni.


Az első infúziót 3 mg/ttkg-os adag formájában, 10 perc alatt kell beadni. Ez idő alatt a betegnél gondosan ellenőrizni kell a hirtelen vérnyomás-, illetve szívfrekvencia-csökkenés okozta esetleges jeleket és tüneteket. Amennyiben ilyen jelek alakulnak ki tüneteket okozó hypotonia vagy bradycardia mellett vagy anélkül, az infúziót azonnal le kell állítani.


Ha a szinuszritmus nem állt vissza, a beteg élettani paramétereit és szívritmusát további 15 percen át kell figyelni.


Ha a szinuszritmus nem állt vissza az első infúzió során vagy a 15 perces megfigyelési időszak alatt, akkor be kell adni egy 2 mg/ttkg-os második infúziót 10 perc alatt.


Ha a szinuszritmus az első vagy a második infúzió alatt helyreáll, annak az infúziónak a beadását mindvégig folytatni kell. Ha az első infúzió után hemodinamikailag stabil pitvari flattern alakul ki, akkor a második infúzió beadható, mivel a betegeknél a szinuszritmus visszaállhat (lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” és „Nemkívánatos hatások, mellékhatások”).


113 kg-nál nagyobb testtömegű betegek

Azoknál a betegeknél, akiknek a testtömege ≥ 113 kg, fix dózisú vernakalant alkalmazandó. A kezdő dózis 339 mg (a 4 mg/ml-es oldatból 84,7 ml). Ha a szinuszritmus az első infúzió befejezése után

15 perccel nem áll helyre, akkor egy második, 226 mg-os (a 4 mg/ml-es oldatból 56,5 ml), 10 percig tartó infúzió adható. Az 565 mg feletti kumulatív dózisokat nem értékelték.


Szívműtét után

Dózismódosítás nem szükséges.

Vesekárosodás

Dózismódosítás nem szükséges (lásd „Farmakokinetikai tulajdonságok”).


Májkárosodás

Dózismódosítás nem szükséges (lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” és „Farmakokinetikai tulajdonságok”).


Idősek (≥ 65 év)

Dózismódosítás nem szükséges.


Gyermekek és serdülők

A vernakalantnak 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél a frissen kialakult pitvarfibrilláció szinuszritmusba történő gyors konverziója indikáció esetén nincs releváns alkalmazása, ezért ebben a

populációban nem szabad alkalmazni.


Az alkalmazás módja


Intravénás alkalmazásra.


A vernakalant intravénás lökés vagy bolus formájában nem adható be!


Az injekciós üvegek kizárólag egyszeri alkalmazásra valók, és azok tartalmát a beadás előtt fel kell hígítani.


A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a „A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk” pontban.


Ellenjavallatok



Ha a fenti események a vernakalant első infúziója alatt alakulnak ki, a betegek nem kaphatják meg második adagját.


A betegeket az infúzió megkezdését követő 2 órában, egészen a klinikai és az EKG-paraméterek stabilizálódásáig további megfigyelés alatt kell tartani.


Óvintézkedések az infúzió beadása előtt


A gyógyszeres cardioversio megkísérlése előtt a betegeknek megfelelően hidrált és hemodinamikailag stabil, optimalizált állapotban kell lenniük, és ha szükséges, akkor a betegeket a terápiás ajánlásoknak megfelelően antikoaguláns-kezelésben kell részesíteni. Nem korrigált hypokalemiás betegeknél (a szérumkáliumszint kevesebb, mint 3,5 mmol/l) a vernakalant beadása előtt a káliumszintet korrigálni kell.

A gyógyszerhez tartozik egy, az infúzió beadását megelőző ellenőrző lista. A beadás előtt a gyógyszert rendelő orvosnak a mellékelt ellenőrző lista segítségével meg kell állapítania, hogy a beteg

megkaphatja-e a készítményt. Az ellenőrző listát az infúziós tartályon kell elhelyezni, és a gyógyszert beadó egészségügyi szakembernek a beadás előtt el kell olvasnia.


Hypotenzió


A betegek kis részénél hypotenzió alakulhat ki (az alkalmazást követő első 2 órán belül vernakalant esetében 5,7%-nál, placebo esetében 5,5%-nál). A hypotenzió jellemző módon korán, vagy az infúzió beadása alatt vagy nem sokkal az infúzió befejezése után alakul ki, és rendszerint a hagyományos, szupportív intézkedésekkel korrigálható. Nem gyakran súlyos hypotenziós eseteket figyeltek meg. Megállapították, hogy a pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek populációjában magasabb a hypotenzió kockázata (lásd „Nemkívánatos hatások, mellékhatások”).


A beteget az infúzió beadása alatt és annak befejezését követően legalább 15 percig megfigyelés alatt kell tartani, a vérnyomás, illetve a pulzusszám hirtelen csökkenésére utaló bármilyen jel vagy tünet detektálása érdekében.


Pangásos szívelégtelenség


A pangásos szívelégtelenségben szenvedő, vernakalanttal kezelt betegeknél az adagolást követő első 2 órában magasabb volt a hypotoniás események össz-incidenciája, mint a placebót kapóknál

(sorrendben 13,4% versus 4,7%). A pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a vernakalant- expozíció után súlyos mellékhatásként jelentett vagy a gyógyszer adásának abbahagyásához vezető

hypotonia ezeknek a betegeknek a 1,8%-ánál, míg a placebót kapók 0,3%-ánál fordult elő.


Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnaesisében pangásos szívelégtelenség szerepel, az adagolást követő első 2 órában magasabb volt a ventricularis arrhythmiák előfordulási gyakorisága (6,4% a vernakalant esetén, a placebo esetén észlelt 1,6%-kal szemben). Ezek az arrhythmiák jellemző módon tünetmentes, monomorph, nem hosszan tartó (átlagosan 3-4 ütés) ventricularis tachycardiák formájában jelentkeztek. A hypotenzió és a ventricularis arrhythmia, mint nemkívánatos esemény, pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél észlelt magasabb előfordulási gyakorisága miatt a vernakalantot óvatosan kell alkalmazni a hemodinamikailag stabil, NYHA I-II funkcionális stádiumú, pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Azoknál a betegeknél, akiknél a korábban dokumentált balkamra ejekciós frakció (LVEF) ≤ 35%, a vernakalant alkalmazásával korlátozott a tapasztalat. Alkalmazása ezeknél a betegeknél nem javasolt. Alkalmazása a NYHA III vagy NYHA IV stádiumú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd „Ellenjavallatok”).

Szívbillentyű-betegség


A szívbillentyű-betegségben szenvedő, vernakalantot kapó betegeknél az alkalmazást követő

24 órában magasabb volt a ventricularis arrhythmiás események előfordulási gyakorisága. Az első

2 órában a vernakalanttal kezelt betegek 6,4%-ánál fordult elő ventricularis arrhythmia, míg a placebót kapó betegek egyikénél sem fordult elő. Ezeket a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani.


Pitvari flattern


A vernakalantot nem találták hatásosnak a típusos, primer pitvari flattern szinuszritmussá történő konvertálására. A vernakalantot kapó betegeknél az adagolást követő első 2 órában magasabb az incidenciája a pitvari flatternné történő konverziónak. Ez a kockázat magasabb azoknál a betegeknél, akik I-es csoportba tartozó antiarrhythmiás szereket kapnak (lásd „Nemkívánatos hatások, mellékhatások”). A kezelés következtében kialakuló pitvari flattern észlelésekor az infúzió folytatását mérlegelni kell (lásd „Adagolás és alkalmazás”). A forgalomba hozatal utáni tapasztalatoknál ritka esetekben a pitvari flattern 1:1 arányú atrioventricularis átvezetése figyelhető meg.


Egyéb, nem vizsgált betegségek és állapotok


A vernakalantot 440 ms-nál rövidebb, nem korrigált QT-távolságú betegeknek a torsade de pointes

kockázatának növekedése nélkül adták.


Ezen kívül nem vizsgálták klinikailag jelentős valvularis stenosisban, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathiában, restrictiv cardiomyopathiában vagy constrictiv pericarditisben szenvedő betegeknél, és alkalmazása ilyen esetekben nem javasolható. A pacemakerrel rendelkező betegeknél a vernakalanttal szerzett tapasztalat korlátozott.


Mivel az előrehaladott májkárosodásban szenvedő betegekkel a klinikai vizsgálatok során szerzett tapasztalat korlátozott, ezért ezeknél a betegeknél a vernakalant alkalmazása nem javasolt.


Az első és a második infúzió utáni ismételt adagokról nincsenek klinikai adatok. Elektromos cardioversio

A kezelésre nem reagáló betegeknél egyenárammal végzett cardioversio mérlegelhető. Az adagolást követő 2 órán belül egyenárammal végzett cardioversióval nincs klinikai tapasztalat.


Antiarrhythmiás gyógyszer alkalmazása a vernakalant alkalmazása előtt vagy után


Adatok hiánya miatt a vernakalant nem javasolható olyan betegek számára, akiknek 4-24 órával a vernakalant alkalmazása előtt (I-es és III-as csoportba tartozó) antiarrhythmiás gyógyszereket adtak intravénásan. Tilos adni olyan betegeknek, akik 4 órával a vernakalant alkalmazása előtt (I-es és III-as csoportba tartozó) intravénás antiarrhythmiás gyógyszereket kaptak (lásd „Ellenjavallatok”).


A korlátozott tapasztalat miatt a vernakalantot óvatosan kell alkalmazni a szájon át (I-es és III-as csoportba tartozó) antiarrhythmiás gyógyszereket kapó betegeknél. Az I-es csoportba tartozó antiarrhythmiás gyógyszereket kapó betegeknél magasabb lehet a pitvari flattern kockázata (lásd fent).


A vernakalant adását követő első 4 órában intravénás ritmuskontrollra való antiarrhythmiás szer (I-es és III-as csoportba tartozó) alkalmazásával korlátozott a tapasztalat, ezért ezeket a szereket ezalatt az időszak alatt tilos alkalmazni (lásd „Ellenjavallatok”).


A vernakalant adása után 2 órával egy per os, fenntartó antiarrhythmiás kezelés folytatása vagy elkezdése mérlegelhető.


Nátriumtartalom

Ez a gyógyszer 32 mg nátriumot tartalmaz 200 mg-os injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott napi maximális 2 g nátriumbevitel 1,6%-ának.

Ez a gyógyszer 80 mg nátriumot tartalmaz 500 mg-os injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott napi maximális 2 g nátriumbevitel 4%-ának.


Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.


Tilos alkalmazni a vernakalantot olyan betegeknél, akik (I-es és III-as csoportba tartozó) intravénás antiarrhythmiás szereket kaptak a vernakalant alkalmazását megelőző 4 órán belül (lásd

„Ellenjavallatok”).


A klinikai fejlesztési program alatt a per os fenntartó antiarrhythmiás kezelést minimum a vernakalant adását követő 2 órában felfüggesztették. A vernakalant adása után 2 órával egy per os, fenntartó antiarrhythmiás kezelés folytatása vagy elkezdése mérlegelhető (lásd „Ellenjavallatok” és „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).


Bár a vernakalant a CYP2D6 szubsztrátja, a populációs farmakokinetikai elemzések azt igazolták, hogy az egyidejűleg CYP2D6-inhibitor kezelésben nem részesülő betegeknél észlelthez képest nem volt lényeges különbség a vernakalant akut expozíciójában (Cmax és AUC0-90min), ha a vernakalant infúzióját megelőző 1 napon belül gyenge vagy erős CYP2D6-inhibitorokat adtak. Ezen kívül a gyenge CYP2D6-metabolizálóknál a vernakalant akut expozíciója csak minimálisan tért el az extenzíven metabolizálókétól. A CYP2D6-metabolizáló státusz alapján, vagy akkor, ha a vernakalantot 2D6-inhibitorokkal adják egyidejűleg, nem szükséges a vernakalant dózisának módosítása.


A vernakalant a CYP2D6 közepesen erős, kompetitív inhibitora. Azonban a vernakalant rövid ideig tartó intravénás adásának a vernakalant rövid felezési ideje és a 2D6-gátlás ebből eredő átmeneti természete következtében várhatóan nincs jelentős hatása a tartósan adott 2D6-szubsztrátok farmakokinetikájára. A gyors eloszlás és a tranziens expozíció, az alacsony fehérjekötődés, más, vizsgált CYP P450 enzimek (CYP3A4, 1A2, 2C9, 2C19 vagy 2E1) gátlásának hiánya, valamint a

P-glikoprotein gátlásnak a digoxin-transzport vizsgálatban észlelt hiánya következtében az infúzióban adott vernakalant várhatóan nem okoz jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat.


A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


A beadás előtt minden lépést olvasson el!


A beadáshoz infúziós pumpa alkalmazása preferált. Azonban az injekciós pumpa is elfogadható, feltéve, hogy a meghatározott infúziós idő alatt a számított térfogat pontosan beadható.


A BRINAVESS infúzió előkészítése


  1. lépés:

    A beadás előtt szemügyre kell venni a BRINAVESS injekciós üveget, és ellenőrizni kell, hogy az oldat nem tartalmaz-e látható részecskéket vagy nem színeződött-e el. Olyan injekciós üveget,

    amelyben részecskék vagy elszíneződés látható, nem szabad felhasználni.

    Megjegyzés: A BRINAVESS koncentrátum oldatos infúzióhoz készítmény színe a színtelen és a halványsárga között változhat. A színnek ezen a tartományon belüli változása nem befolyásolja a

    hatásosságot.


  2. lépés: A koncentrátum hígítása

    A megfelelő alkalmazás biztosítása érdekében a kezelés kezdetén elegendő mennyiségű BRINAVESS 20 mg/ml koncentrátumot kell előkészíteni, hogy az biztosan elegendő legyen az első és a második infúzió beadásához.

    Az alábbi hígítási útmutatót követve készítsen 4 mg/ml-es koncentrációjú oldatot:

    Ha a beteg testtömege ≤ 100 kg: 25 ml BRINAVESS 20 mg/ml koncentrátumot kell 100 ml oldószerhez adni.

    Ha a beteg testtömege > 100 kg: 30 ml BRINAVESS 20 mg/ml koncentrátumot kell 120 ml oldószerhez adni.


    A hígításhoz javasolt oldószerek 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekció, Ringer-laktát oldatos injekció vagy 5%-os glükóz oldatos injekció.


  3. lépés: Az oldat megvizsgálása

A hígított, steril oldatnak tisztának és a színtelentől a halványsárgáig terjedő színűnek kell lennie. A beadás előtt újra szemügyre kell venni az oldatot, és ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e látható részecskéket vagy nem színeződött-e el.


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.