Holoxan
ifosfamide
Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.
További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez, vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont
A betegtájékoztató további részében a Holoxan 500 mg, 1000 mg és 2000 mg por oldatos injekcióhoz készítményt Holoxan-nak fogjuk nevezni.
Milyen típusú gyógyszer a Holoxan és milyen betegségek esetén alkalmazható?
Tudnivalók a Holoxan alkalmazása előtt
Hogyan kell alkalmazni a Holoxan-t?
Lehetséges mellékhatások
Hogyan kell a Holoxan-t tárolni?
A csomagolás tartalma és egyéb információk
A Holoxan rosszindulatú daganatos betegségek kezelésére szolgáló készítmény (citosztatikum). Hatóanyaga a citotoxikus ifoszfamid, amely hatástalanítja (inaktiválja) a sejtek genetikai kódolásáért felelős anyagot, a DNS-t és ezáltal gátolja a daganatos sejtek növekedését, működését, ami a pusztulásukhoz vezet.
A Holoxant az alábbi betegségek meghatározott stádiumainak (szakaszainak) kezelésére vagy önmagában (monoterápia), vagy más daganatellenes szerekkel vagy sugárterápiával kombinálva alkalmazzák:
Heretumorok
Ovárium karcinóma
Méhnyak karcinóma
Emlő karcinóma
Nem-kissejtes tüdő karcinóma
Kissejtes hörgő karcinóma
Lágyrész szarkómák (osteoszarkómát és rhabdomioszarkómát is beleértve)
Ewing szarkóma (főleg gyermekkorban jelentkező csontszarkóma)
Pankreász karcinóma
Non-Hodgkin limfómák (nyirokszövet-daganatok)
Hodgkin-kór (nyirokszövet-daganat)
Önnél korábban allergiás reakciók jelentkeztek a Holoxan kezeléssel kapcsolatosan
Önnél a csontvelő működése súlyosan károsodott (különösen, ha korábban kemo- vagy sugárterápiában részesült)
Önnél súlyos fertőzés áll fenn
Önnél húgyhólyag-gyulladása áll fenn van (amely a vizelést kísérő fájdalom alapján ismerhető fel)
Önnél olyan betegség áll fenn, amely vizelési nehézségeket okoz (vizeletürítés akadályozottsága)
Ön terhes ill. szoptat (lásd még Terhesség, szoptatás és termékenység részt)
jelenleg vagy nemrégiben sugár- vagy kemoterápiás kezelésen esik vagy esett át
cukorbetegségben szenved
máj- vagy vesebetegsége van. Kezelőorvosa vérvizsgálattal ellenőrizni fogja, hogy az Ön mája és veséi megfelelően működnek-e
vesebetegsége van, beleértve, ha egyoldali vese eltávolításon esett át
ciszplatinnal kezelték
rossz egészségi állapotban van, vagy legyengült
időskorú
Ha a fentiek közül bármelyik érvényes Önre, szükség lehet további vér-és vizeletvizsgálatok elvégzésére, valamint a kezelés módosítására.
Azonnali allergiás reakció: viszketés és kiütések a bőrön, az arc, az ajkak vagy a torok duzzanata, emiatt nehezített a nyelés vagy a légzés; súlyos esetben (anafilaxiás ill. anafilaktoid reakciók) a fenti tünetek mellett hörgőgörcs miatti légszomj, gyors szívverés, stb, vérnyomáscsökkenés miatti ájulás, sokk léphet fel (életveszélyes).
Az ifoszfamid mellékhatásként életet veszélyeztetően károsíthatja a májat. Amennyiben hirtelen fogyást, májtáji fájdalmat és sárgaságot észlel, haladéktalanul értesítse kezelőorvosát.
Az ifoszfamid károsíthatja a húgyhólyag nyálkahártyáját, így a vizeletben vér jelenhet meg. Kezelőorvosa tisztában van ennek a lehetőségével, és amennyiben szükséges, felír Önnek egy Uromitexan (mesna) nevű gyógyszert, amely védi a húgyhólyagot.
Az Uromitexan adható gyors injekció formájában, belekeverhető az Önnek cseppinfúzióban adagolt ifoszfamid-oldatba.
Az Uromitexanra vonatkozó további információk megtalálhatók az Uromitexan injekció betegtájékoztatójában.
A legtöbb betegnél, akik az ifoszfamidot Uromitexannal együtt kapják, nem alakul ki húgyhólyag-probléma, de előfordulhat, hogy kezelőorvosa egy gyorsteszt-csík segítségével vagy mikroszkópos vizsgálattal ellenőrzi, hogy nincs-e vér az Ön vizeletében.
Amennyiben vért észlel a vizeletében, erről azonnal tájékoztassa kezelőorvosát.
- Az ifoszfamid károsíthatja a veséket, miáltal a veseműködés romlik.
Erre nagyobb az esély, ha Önnek csak egy veséje van, vagy ha már a kezelés előtt is vesebetegsége állt fenn.
Ez a károsodás gyakran átmeneti, és az ifoszfamid-kezelés abbahagyását követően helyreáll a normál veseműködés. Egyes esetekben tartós, súlyosabb fokú vesekárosodás alakulhat ki.
Kezelőorvosa ellenőrizni fogja, hogy az Ön vizsgálati eredményei nem utalnak-e vesekárosodásra.
- Az ifoszfamid befolyásolja a vérképző és immunrendszer működését (csontvelőkárosodás). Az ifoszfamid okozta elkerülhetetlen csontvelőkárosodás következtében a vérsejtek száma csökken (vörösvértestek, amelyek az oxigén szállítását végzik az egész testben; fehérvérsejtek, amelyek a fertőzések leküzdésében játszanak szerepet; vérlemezkék, amelyek a vér alvadását
teszik lehetővé).
A csontvelőkárosító hatás következtében fertőzések, a csökkent vérlemezke szám miatt vérzéses események ill. vérszegénység lép fel, melyek életveszélyes szövődmények lehetnek.
A szövődmények megelőzésére és kezelésére vérkészítményeket, illetve vérsejtképződést elősegítő készítményeket kaphat.
Az Ön vérében keringő sejtek száma az ifoszfamid alkalmazásának kezdetétől számított 5-10 nap múlva éri el a minimumát, és a kezelés befejezését követően még néhány napig
alacsony szinten marad. A legtöbb esetben a sejtszám 21-28 napon belül normalizálódik. Ha Ön korábban már többször részesült kemoterápiás kezelésben, akkor a sejtszámok normalizálódása hosszabb időt vehet igénybe.
A vérsejtek számának csökkenése idején Ön hajlamosabb lehet a fertőzésekre. Ilyenkor lehetőség szerint kerülje a szoros érintkezést olyan egyénekkel, akik köhögnek, meg vannak fázva, vagy egyéb fertőzésben szenvednek.
Kezelőorvosa ellenőrizni fogja, hogy az Ön vérében keringő vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék száma elég magas-e az ifoszfamid-kezelés előtt és alatt.
- Az ifoszfamid alkalmazása idegrendszeri károsodást, idegi/mentális problémákat okozhat, amelyek a következők: zavarodottság, álmosság, eszméletvesztés, hallucinációk, homályos látás, tudatzavart, gyors beszédet, szóismétlés, gondolatok, cselekedetek értelem nélküli ismételgetése, agresszió, izomgörcsök a karokban és a lábakban, ügyetlenné válás, vizelet inkontinencia, görcsök (lásd 4. pont)
Az ifoszfamid idegrendszeri károsodást, idegi/mentális problémákat okozó hatása néhány órával-néhány nappal az első alkalmazását követően jelentkezhet és az esetek túlnyomó részében az ifoszfamid kezelés abbahagyása után 48-72 órán belül megszűnik. A tünetek azonban hosszabb ideig is fennállhatnak. Egyes esetekben a gyógyulás nem teljes. Halálos kimenetelű idegrendszeri károsodásról, idegi/mentális problémákról is beszámoltak.
Olyan eseteket is jelentettek, amikor az idegrendszeri károsodás, idegi/ mentális problémák több komplikációmentes kezelési ciklust követően jelentkeztek újra.
Nagyon gyakran számolnak be idegrendszeri károsodásról, idegi/mentális problémákról és úgy tűnik, hogy ezek a mellékhatások dózisfüggők.
Enkefalopátia - egy állapot, amely olyan tünetekben nyilvánulhat meg, mint zavartság, a koordinációs képesség hiánya, görcsök, remegés, eszméletvesztés - kialakulása esetén az ifoszfamid alkalmazását abba kell hagyni.
Az ifoszfamid károsíthatja a szívet, vagy befolyásolhatja a szívritmust. Ennek kockázata fokozódik, ha az ifoszfamid adagjait emelik, ha Ön sugárterápiában részesül, egyéb kemoterápiás gyógyszert kap, vagy ha Ön időskorú. Kezelőorvosa szorosan ellenőrzi az Ön szívműködését a kezelés során.
Az ifoszfamid a tüdőgyulladást vagy tüdőhegesedést okozhat. Ez az állapot a kezelés után több mint hat hónappal is kialakulhat. Amennyiben Önnél légzési nehézségek jelentkeznek, haladéktalanul forduljon kezelőorvosához.
A daganatellenes gyógyszerek és a sugárterápia fokozhatja Önnél egyéb rosszindulatú betegségek kialakulásának kockázatát; ez a kezelés befejezése után több évvel is előfordulhat.
Az ifoszfamid befolyásolhatja a sebgyógyulást. Ha megvágja magát, a sebet tartsa tisztán és szárazon, és ellenőrizze, hogy megfelelően gyógyul-e.
A kezelés kapcsán a hajszálak elvékonyodása vagy hajhullás következhet be. A kezelés befejezése után a haj újra kinő, bár szerkezete vagy színe a korábbitól eltérő lehet.
Az ifoszfamid kezelés kapcsán émelygés, hányás jelentkezhet. Ez az ifoszfamid beadása után még körülbelül 24 óráig tarthat. Adott esetben szükség lehet hányinger- illetve hányáscsillapító gyógyszer alkalmazására. Ezzel kapcsolatban kérdezze meg kezelőorvosát.
Fontos a megfelelő szájhigiéné, mivel a kezelés kapcsán fekélyek és fertőzések alakulhatnak ki a szájban. Ha ezzel kapcsolatban kérdése merül fel, forduljon kezelőorvosához.
A készítmény alkalmazására vonatkozó fontos információkról a kezelőorvos tájékoztatni fogja Önt. Tovább kérdés esetén forduljon kezelőorvosához vagy a gondozást végző egészségügyi szakemberhez.
Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy a gondozást végző egészségügyi szakembert a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről, beleértve a vény nélkül kapható készítményeket is.
Különösen fontos, hogy beszámoljon arról, ha az alábbiakban felsorolt gyógyszerek vagy kezelések valamelyikét kapja, mivel ezek hatása megváltozhat az ifoszfamiddal együtt adva:
ACE-gátlók (magas vérnyomás kezelésére használt készítmények).
karboplatin (daganatok kezelésére szolgáló készítmény)
ciszplatin (daganatok kezelésére szolgáló készítmény)
natalizumab (a szklerózis multiplex nevű betegség kezelésében használt készítmény)
antraciklinek, mint például a bleomicin, doxorubicin, epirubicin, mitomicin (daganatok kezelésére használatos készítmények)
a szív környékére adott sugárterápia
amiodaron (szívritmuszavarok kezelésére használt készítmény)
G-CSF, GM-CSF készítmények (a kemoterápia után a fehérvérsejtszám emelésére szolgáló citokinek)
aciklovir (vírusellenes készítmény)
aminoglikozidok (bakteriális fertőzések ellen alkalmazott készítmények)
amfotericin B (gombás fertőzések ellen alkalmazott készítmények)
karboplatin (daganatok kezelésére használt készítmény)
ciszplatin (daganatok kezelésére használt készítmény)
buszulfán (daganatok kezelésére használt készítmény)
a húgyhólyag sugárterápiája
antiemetikumok (a hányás és hányinger csillapítására szolgáló készítmények)
antihisztaminok (az allergiás reakciók kezelésében használatos készítmények)
narkotikumok
szedatívumok (nyugtatók)
karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál (az epilepszia kezelésében használt készítmények)
kortikoszteroidok (gyulladásellenes készítmények)
rifampin (bakteriális fertőzések kezelésére használt készítmények)
orbáncfű (gyógynövény enyhe depresszió kezelésére)
ketokonazol, flukonazol, itrakonazol (bakteriális vagy protozoonok okozta fertőzések kezelésére alkalmas készítmények)
szorafenib (daganatellenes készítmények)
aprepitant (hányás elleni készítmény)
docetaxel (daganatok kezelésére használt készítmény)
kumarinszármazékok, például a warfarin (a vér alvadékonyságának csökkentésére használt készítmény)
oltások
tamoxifén (az emlőrák kezelésére alkalmazott készítmény)
ciszplatin (daganatok kezelésére használt készítmény).
irinotekán (daganatok kezelésére használt készítmény)
Az alkoholfogyasztás fokozhatja az ifoszfamid által kiváltott émelygést és hányást.
Az ifoszfamid-kezelés ideje alatt ügyeljen arra, hogy ne essen teherbe. Ez azért fontos, hogy a készítmény ne okozhasson vetélést, illetve ne károsíthassa a születendő gyermeket. Terhesség fennállása vagy gyanúja, illetve terhesség tervezése esetén tájékoztassa erről kezelőorvosát.
Mind férfiak, mind nők esetében ellenjavallt a gyermekvállalás a kezelés ideje alatt, és a kezelés befejezését követően: férfiak esetében 6 hónapig, nők esetében legalább 12 hónapig hatásos fogamzásgátló módszert kell alkalmazni. Ezzel kapcsolatban forduljon kezelőorvosához.
Az ifoszfamid a későbbiekben hátrányosan befolyásolhatja az Ön fogamzó-/nemzőképességét.
A kezelést megelőzően a sperma/petesejt-konzerválással kapcsolatban konzultáljon kezelőorvosával.
Az ifoszfamid-kezelés ideje alatt a szoptatást fel kell függeszteni.
Ezzel kapcsolatban kérjen tanácsot kezelőorvosától.
Ha bármilyen okból másik orvoshoz kerül, vagy kórházba kell mennie, feltétlenül mondja el, milyen gyógyszereket kap. Ne kezdjen el egyéb gyógyszert szedni, ha orvosa nincs tisztában azzal, hogy Ön ifoszfamid-terápiában részesül.
A Holoxan-t az orvos vagy a gondozást végző egészségügyi szakember adja be Önnek.
A Holoxan-t intravénásan adható infúziós oldathoz adják hozzá és lassan adagolják (infundálják) közvetlenül egy vénába. Ez a véna lehet a karon, a kézháton vagy a kulcscsont alatt. A beadás a gyógyszer adagjától függően néhány óráig, de akár néhány napig is tarthat.
A Holoxan-t gyakran alkalmazzák egyéb daganatellenes szerekkel vagy sugárterápiával kombinálva.
A gyógyszer adagolásáról és a beadás idejéről a kezelőorvos dönt.
A Holoxan szükséges mennyisége függ
a fennálló betegségtől,
a testmérettől (testmagasság és testsúly),
az általános állapottól,
attól, hogy Ön kap-e egyéb daganatellenes szert vagy részesül-e sugárterápiában.
A Holoxan-t rendszerint több ciklusból álló sorozatban adják. Minden egyes kezelési ciklust követően szünetet kell tartani (amikor a beteg nem kap Holoxan-t) a következő ciklus előtt.
Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségű Holoxan-t kap, hiszen megfelelően képzett szakember fogja beadni Önnek a gyógyszert. Ha túl nagy adag került beadásra, haladéktalanul le kell állítani az infúziót. Orvosai a várható vagy fennálló súlyos mellékhatások azonnali, megfelelő, többirányú kezelését kezdik meg.
Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. A készítmény alkalmazása kapcsán az alábbi mellékhatások léphetnek fel.
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban leggyakrabban előforduló súlyos mellékhatások (gyakoriság: nagyon gyakori, 10-ből több mint 1 beteget érinthet)
véraláfutások anélkül, hogy beütötte volna magát, pontszerű érzések a bőrön, véres hólyagok a szájban, az orr vagy a fogíny vérzése, lassabban megszűnő vérzések. Ezek a tünetek arra utalhatnak, hogy a vérben jelentősen csökkent a vérlemezkék száma (trombocitopénia).
a fehérvérsejtek számának csökkenése (leukopénia, neutropénia granulocitopénia,
agranulocitózis, limfopénia). Amennyiben úgy érzi, hogy fertőzése van (láz, hidegrázás vagy forróságérzet és izzadás, illetve bármely egyéb, fertőzésre utaló jel, mint például köhögés, vizeléskor szúró fájdalom), akkor a fertőzéses betegség leküzdéséhez antibiotikum adására lehet szükség.
sápadtság, letargia és fáradékonyság. Ezek a tünetek a vörösvértestek számának csökkenésére utalhatnak (vérszegénység). Ez az állapot általában nem igényel kezelést, mivel a szervezet
végül gondoskodik a hiányzó vörösvértestek pótlásáról. Ha a vérszegénység nagyfokú, vérátömlesztésre lehet szükség.
a húgyhólyagot bélelő nyálkahártya gyulladása, amelynek következtében fájdalom, vérzés, vérvizelés, vizeletürítési zavarok léphetnek fel (hemorrhagiás cisztitisz)
a vese működésének életveszélyes mérvű csökkenése, melynek kapcsán a vese nem képes megfelelő mértékben eltávolítani a vérből a toxinokat (mérgező anyagokat) és salakanyagokat
(renális diszfunkció, vesestruktúra károsodás)
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban előforduló súlyos mellékhatások, amelyeknek a gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg):
azonnali allergiás reakció: viszketés és kiütések a bőrön, az arc, az ajkak vagy a torok duzzanata, emiatt nehezített a nyelés vagy a légzés; súlyos esetben (anafilaxiás ill. anafilaktoid reakciók) a fenti tünetek mellett hörgőgörcs miatti légszomj, gyors szívverés, stb, vérnyomáscsökkenés miatti ájulás, sokk léphet fel (életveszélyes).
allergiás reakciók, melynek jelei a következők lehetnek: nehézlégzés, zihálás, bőrkiütések,
viszketés vagy arc- és ajakduzzanat (angioödéma, túlérzékenységi reakciók) életet veszélyeztető állapotok bőrkiütésekkel, fekélyekkel, torokgyulladással, lázzal, konjunktivitisszel (kötőhártyagyulladás), a bőr réteges leválásával (toxikus epidermális nekrózis, Stevens-Johnson szindróma)
a csontvelő működésének csökkenése, (mieloszupresszió) amely kapcsolatban állhat a vörös vérsejtek oxigénszállító képességének csökkenésével (hemoglobinszint csökkenése) valamint
a fehérvérsejtek és vérlemezkék együttes csökkenésével (pancitopénia)
az immunrendszer védekezőképességének csökkenése (immunszupresszió): a vérkeringés útján szétszóródó, súlyos fertőzések, amelyek veszélyes mértékű vérnyomáscsökkenéshez vezethetnek és halálos kimenetelűek is lehetnek (szepszis, sokk)
a pusztuló tumorsejtek szétesése következtében létrejövő anyagcsere változások (tumor szétesési szindróma)
mentális problémák. Egyes esetekben a Holoxan hatással lehet az agyra. Előfordulhat, hogy a beteg nem, csak hozzátartozói vagy barátai veszik észre a változást. Ha az alábbi mellékhatások közül bármelyik jelentkezik, kezelőorvosa leállítja a kezelést.
zavartság,
álmosság,
tudatzavar,
nyugtalanság,
depresszió,
hallucinációk,
izomgörcsök a karokban vagy a lábakban,
gyors beszéd,
szóismétlés,
ügyetlenné válás,
gondolatok, cselekedetek értelem nélküli ismételgetése,
aggresszió,
görcsök,
eszméletvesztés.
Ezeket a tünetek láz vagy gyors szívverés kísérheti.
“status epilepticus” nevű állapot (görcsrohamokkal járó és görcsrohamok nélküli) – ez lehet egyetlen, folytonos, megszakítás nélküli görcsroham, amely több mint 5 percig tart, vagy olyan, ismétlődő görcsrohamok, amelyek között az érintett személy 5 percnél hosszabb időre nem nyeri vissza az eszméletét.
“reverzibilis hátulsó leukoenkefalopátia szindróma” nevű tünetegyüttes, amely az agy duzzanatát, fejfájást, zavartságot, görcsrohamokat és a látás elvesztését okozhatja
az agyra kifejtett hatások (enkefalopátia) – erre utaló jel lehet a gondolkodás és figyelem- összpontosítás zavara, az éberség csökkenése, személyiségváltozások, fáradékonyság,
görcsrohamok, izomrángások és remegés, szédülés
a tüdő azon képességének életveszélyes csökkenése, hogy oxigént szállítson a vérbe (légzési elégtelenség)
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban előforduló leggyakoribb mellékhatások (gyakoriság: nagyon gyakori, 10-ből legalább 1 beteget érinthet)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
émelygés, hányás
A bőr és a bőr alatti kötőszövetek elváltozásai
szőrzetvesztés (alopecia) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
vér megjelenése a vizeletben (hematúria, makrohematúria)
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban előforduló gyakori mellékhatások (gyakoriság: gyakori, 10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)
Fertőző betegségek
a korábban lezajlott fertőzések kiújulása (látens fertőzések) Anyagcsere és táplálkozás rendellenességek
az étvágy csökkenése vagy elvesztése (anorexia) Máj-és epebetegségek illetve tünetek
toxinok (mérgező anyagok) felhalmozódása a szervezetben a máj elégtelen működése
következtében (hepatotoxicitás)
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
vénagyulladás, rendszerint a lábszárban (flebitisz)
láz kialakulása, rendszerint a fertőzés egyéb jeleivel (neutropéniás láz)
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban előforduló nem gyakori mellékhatások (gyakoriság: nem gyakori, 100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet)
Szív és vérkeringési betegségek és tünetek
a szív olyan potenciálisan halálos kimenetelű állapota, amikor folyadék kerül a tüdőbe (kardiotoxicitás)
Keringés, érbetegségek
alacsony vérnyomás (hipotenzió)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hasmenés
a szájnyálkahártya gyulladása, beleértve a fekélyesedést is (sztomatitisz) Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
fáradékonyság
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban előforduló ritka mellékhatások (gyakoriság: ritka, 1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)
A bőr és a bőr alatti kötőszövetek elváltozásai
bőrgyulladás, melyet kiütések, hólyagok, viszketés, sebek/fekélyek, nedvedzés és hegesedés kialakulása kísérhet (dermatitisz)
bőrkiütések vagy egyéb reakciók, éles határú, kicsi, kerek, kiemelkedő duzzanatokkal (papularis bőrkiütés)
A Holoxan alkalmazásával kapcsolatban előforduló nem ismert gyakoriságú mellékhatások
Immunrendszeri reakciók és fertőzések
baktériumok, gombák, vírusok, protozoonok vagy paraziták által okozott fertőzések kockázatának és súlyosságának fokozódása a ciklofoszfamid immunrendszerre kifejtett hatásának köszönhetően
Daganatos megbetegedések
másodlagos tumorok a test különböző részeiben
húgyutak daganatos betegsége
a csontvelő daganatos megbetegedése (mielodiszpláziás szindróma)
a vér daganatos betegsége (heveny fehérvérűség - leukémia)
a nyirokrendszer daganatos betegsége (Non-Hodgkin limfóma)
a csontok daganatos betegsége (szarkóma)
a vese daganatos betegsége (vese sejt karcinóma)
a pajzsmirigy daganatos betegsége
fennálló tumorok progressziója
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
kis vérrögök képződése az erekben, amelyek az egész testben akadályozzák a normális véráramlást, vérlemezke szám csökkenés vérzésekkel. stb. (disszeminált intravaszkuláris koaguláció)
hemolitikus urémiás szindróma – ez az állapot a vörösvértestek kóros szétesésével, a vérben keringő vérlemezkék számának csökkenésével, valamint veseelégtelenség kialakulásával jár.
a vörösvértestek- amelyek az oxigén szállítását végzik a testben-egy állapota
(methemoglobinémia)
A hormonális rendszer zavarai
az agyalapi mirigyben fokozódik az antidiuretikus hormon felszabadulása. Ez befolyásolja a vesék működését, csökkentve a vér nátriumszintjét (hiponatrémia), és fokozva a vízvisszatartást.
Anyagcsere és táplálkozás rendellenességek
a vér és testnedvek kémhatása a normálistól savi irányba tér el (típusa: metabolikus acidózis)
a vér káliumszintjének csökkenése, amely szívritmuszavarokat, székrekedést, fáradékonyságot, izomgyengeséget vagy –görcsöket, depressziót, pszichózist, delíriumot, zavartságot vagy hallucinációkat okozhat (hipokalémia).
a vér kalciumszintjének csökkenése, amely izomgörcsöket és –rángásokat, szabálytalan szívverést, túl élénk reflexeket, valamint égő vagy zsibbadó érzést idézhet elő a kezekben és a lábakban (hipokalcémia).
a vér foszfátszintjének csökkenése, amely csontfájdalmakat, zavartságot és izomgyengeséget okozhat (hipofoszfatémia)
magas vércukorszint, amely szomjúsággal, fáradékonysággal és ingerlékenységgel járhat
(hiperglikémia)
nagyfokú szomjúság, mely igen nagy mennyiségű folyadék fogyasztásával jár (polidipszia).
Mentális problémák:
nagyfokú félelemérzet (pánikroham)
a megismerés hiánya (katatónia)
kórosan emelkedett vagy ingerlékeny hangulat, izgalmi és/vagy energia szint (mánia)
nagyfokú megalapozatlan félelem vagy gyanúérzet (paranoia)
rögeszme
lassú gondolkodás (bradifrénia)
beszédre való képtelenség (mutizmus)
mentális állapot változások
egy másik ember szavainak automatikus ismétlése (echolalia)
túlzott és gyakran összefüggéstelen bőbeszédűség vagy szóbőség (logorrhoea)
kóros szóismétlés (perszeveráció)
emlékezetkiesés (amnézia)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
az idegek működészavarai, amelyek gyengeséget, bizsergést vagy zsibbadást okoznak (perifériás neuropátia). Ez az állapot egyszerre több idegköteget is érinthet. (polineuropátia)
a beszéd során résztvevő izmok működtetésének vagy összehangolásának nehézségei, illetve az érintett izmok gyengesége (dizartria)
szédülés
mozgászavarok és járászavarok
a gerincvelőre kifejtett hatások (mielopátia), amely a kezekben zsibbadást, gyengeséget és bizsergést okozhat, a mozgató működések kiesésével
a tapintásérzés megváltozása (dizesztézia) vagy csökkenése (hipesztézia)
bizsergő vagy zsibbadó érzés, főként a kezekben és a lábakban (paresztézia)
idegi eredetű fájdalmak, amelyek nyilalló vagy égő jellegű érzésként is jelentkezhetnek (neuralgia)
az ízérzés megváltozása (diszgeuzia) vagy csökkenése (hipogeuzia)
a bélmozgások (ürítés) kontrollálási képességének elvesztése (fekális inkontinencia, széklettartási zavar)
Szemészeti betegségek és tüneteik
homályos látás, a látás romlása vagy teljes elvesztése
a szem gyulladásos elváltozása (konjunktivitisz)
Fülészeti betegségek és tüneteik
süketség vagy halláscsökkenés
fülzúgás (tinnitusz)
szédülés, forgásszerű érzés (vertigo)
Szív és vérkeringési betegségek és tünetek
a szívritmuszavarok (pl.arritmia), amely észrevehető lehet (palpitáció):
szabálytalan szívverés (pl. pitvarfibrilláció)
a gyors pulzus (tahikardia), amely életveszélyes is lehet (kamrai tahikardia)
a szívverés lelassulása (bradikardia)
szívroham (miokardiális infarktus), mellkasi nyomásérzés (angina pectoris)
a szívműködés hatékonyságának romlása, melynek következtében a szív nem képes elegendő mennyiségű vért pumpálni a testben, és ez életveszélyes állapot kialakulásához vezethet (kardiogén sokk, szívelégtelenség vagy szívmegállás)
a szívizombetegség (kardiomiopátia)
a szívben található vagy az azt körülvevő szövetek gyulladása (miokarditisz, perikarditisz)
folyadék felszaporodása a szívet körülvevő burokban (perikardiális folyadékgyülem).
A felszaporodó folyadék okozta megnövekedett nyomás akadályozhatja a szív megfelelő telődését (szívtamponád)
kóros ECHO és EKG-lelet
Keringés, érbetegségek:
vérrögképződés a tüdő ereiben, amely mellkasi fájdalmat és nehézlégzést okoz (tüdőembólia)
vérrögképződés – rendszerint a lábszárban -, amely fájdalmas duzzanattal, illetve a bőr kivörösödésével jár (vénás trombózis)
apró erek szivárgása (kapilláris szivárgás szindróma)
érgyulladás (vaszkulitisz)
magas vérnyomás (hipertenzió)
a bőr kivörösödése (flushing)
Légzőrendszeri betegségek és tünetek
olyan kórállapotok, amelyek a tüdő gyulladását idézik elő, nehézlégzéssel, köhögéssel és a testhőmérséklet emelkedésével, vagy a tüdőszövet hegesedésével (pneumonitisz, akut respiratórikus distressz szindróma, allergiás alveolitisz)
a tüdőszövet hegesedése, amely nehézlégzéssel jár (tüdőfibrózis)
folyadék a tüdőben vagy a tüdő körül (tüdőödéma, pleurális folyadékgyülem)
nyomásnövekedés a tüdő ereiben, amelyet nehézlégzés, fáradékonyság, köhögés, angina, ájulás, perifériás ödéma (pulmonális hipertenzió) kísér
légzési nehezítettség vagy asztmás légzés (hörgőgörcs)
nehézlégzés (diszpnoe)
az oxigénszint csökkenése a szervezetben (hipoxia)
köhögés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
vékony-, illetve vastagbélgyulladás, amely vérzésekkel járhat (enteritisz, cecitisz, hemorrhagiás enterokolitisz)
hasi fájdalmakat vagy hasmenést okozó gyulladás (kolitisz)
gyomor- vagy bélvérzések (gasztrointesztinalis vérzés)
súlyos fokú gyomor- és hátfájdalmak (hasnyálmirigy gyulladás).
a száj, gyomor vagy a belek nyálkahártyájának fekélyesedése (nyálkahártya fekélyesedés)
székrekedés
fokozott nyálelválasztás
Máj-és epebetegségek illetve tünetek
májelégtelenség
a máj kisvénáinak elzáródása (veno-okkluzív májbetegség), amely a testsúly csökkenésével, a máj megnagyobbodásával, fájdalommal és sárgaság kialakulásával járhat
a véráramlás csökkenése vagy megszűnése (elzáródás) a máj portális vénájában (portális véna trombózis)
májgyulladás kialakulásához vezető állapotok, amelyeket sárgaság, fogyás és rossz közérzet kísér (hepatitisz)
az epe képződésének zavara a májban, amely viszketést, sárgaságot okozhat, valamint halvány széklet és sötét vizelet ürítésével járhat (epepangás)
a máj által termelt bizonyos fehérjék – enzimek – szintjének emelkedése. Kezelőorvosa ezek ellenőrzésére vérvizsgálatot végez.
A bőr és a bőr alatti kötőszövetek elváltozásai
duzzanat, zsibbadás, vörös dudorok és hámlás a kéz- és lábfejeken (palmoplantáris eritrodizesztézia szindróma)
kivörösödés és hólyagképződés a bőrön, hónapokkal vagy évekkel a kezelés után (sugárkezelés okozta dermatitisz)
olyan bőrkiütések, ahol az elváltozások laposak, és a foltos jellegű (makuláris) kiütés átmérője kisebb, mint 1 cm)
viszketés (pruritusz)
viszkető, vörös kiütések, amelyek kisebesedhetnek (eritéma)
a kézkörmök és a bőr színének megváltozása
a körömágy leválása, amely a köröm leesését eredményezheti
arcduzzanat
fokozott izzadás (hiperhidrózis)
pontnagyságú vérzés a bőrön (petechiák)
a bőr sejtjeinek gyenge vér és oxigén ellátottsága, bőrelhalással (bőrnekrózis)
Csont – és izomrendszer, és a kötőszövet betegségei
kóros izomlebontás, amely veseműködési zavarokhoz vezethet (rabdomiolízis)
a csontok lágyulása, amely súlyos csontfájdalmakat okozhat, hátcsigolya enyhe berepedése okozta fájdalom, részleges vagy komplett törések és izomgyengeség (oszteomalácia, rahitisz)
növekedési elmaradás
izomfájdalmak (mialgia) vagy ízületi fájdalmak (artralgia).
kellemetlen érzések a felső vagy az alsó végtagokban (végtagfájdalmak)
izomgörcsök
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
a nem megfelelő veseműködés nagy mennyiségű vizelet termelődésével és fokozott szomjúságérzettel jár, majd azt eredményezi, hogy a szervezetben lecsökken a víz, a kalcium, a kálium, a magnézium és egyéb anyagok mennyisége (Fanconi szindróma)
a vese tubulusait és kötőszövetét érintő gyulladás (tubulointerstitialis nefritisz)
cukor megjelenése a vizeletben (nefrogén diabétesz inszipidusz)
veseműködési zavar, melynek következtében zavaros vagy sötét színű vizelet ürül (foszfatúria)
veseműködési zavar, melynek következtében a vizeletben lévő aminosavak mennyisége növekszik (aminoacidúria). Kezelőorvosa ennek ellenőrzésére vizeletvizsgálatot végez.
olyan kórállapot, amelyet általában túlzott, illetve kórosan nagy mértékű vizelettermelésként vagy vizeletürítésként határoznak meg (poliúria)
a vizeletürítés kontrollálásának ismétlődő zavarai (enurézis)
vizeléskor a húgyhólyag elégtelen, nem teljes mértékű kiürülésének érzése
veseelégtelenség
Terhesség és termékenység
terméketlenség. Férfiakban a spermiumok, nőkben a petesejtek termelődése csökken vagy leáll.
Egyes esetekben ez az elváltozás maradandó.
a petefészek működésének 40 éves kor előtt bekövetkező leállása (petefészek-elégtelenség, idő előtti menopauza)
a menstruációs ciklusok elmaradása (amenorrhea), vagy az ovuláció (tüszőrepedés) elmaradása (ovulációs zavar)
a férfi ondóban található spermiumok túlságosan alacsony, nem mérhető szintje (azoospermia), vagy a férfi ejakulátumban található spermiumok számának csökkenése (oligospermia)
az ösztrogén nevű hormon szintjének csökkenése a vérben
a gonadotropin nevű hormon szintjének megemelkedése a vérben
a készítmény fiatalokban történő alkalmazása a későbbi termékenységet/nemzőképességet károsan befolyásolhatja.
Veleszületett, familiáris és genetikai zavarok
a magzat fejlődésének elmaradása, deformitások kialakulása Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
általános rossz közérzet, gyengeség
több szerv egyidejű, életet veszélyeztető működészavara
a fizikai állapot általános romlása
bőrelváltozások megjelenése, az injekció / infúzió beadásának helyén (duzzanat, gyulladás, fájdalom, bőrpír, érzékenység, viszketés)
mellkasi fájdalom
duzzanat
az testüregeket bélelő nyálkahártya gyulladása (nyálkahártya-gyulladás)
fájdalom
láz
hidegrázás
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.
A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.
Mivel a Holoxan kezelésre rendszerint kórházban kerül sor, a készítmény biztonságos és megfelelő tárolását a korházi személyzet biztosítja. A tárolásra vonatkozó előírások:
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó.
A dobozon feltüntetett lejárati idő után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Az eredeti csomagolásban tárolandó.
A készítmény hatóanyaga 500 mg, 1000 mg vagy 2000 mg ifoszfamid injekciós üvegenként. Egyéb összetevőket nem tartalmaz.
A Holoxan fehér, steril, kristályos por, 20 ml-es, 30 ml-es vagy 50 ml-es gumidugóval lezárt színtelen, átlátszó injekciós üvegben. Dobozonként egy injekciós üveget tartalmaz.
Az injekciós üveg tartalmához, injekcióhoz való vizet kell adni használat előtt.
A forgalomba hozatali engedély jogosultja: Baxter Hungary Kft.
1138 Budapest, Népfürdő u. 22.
Gyártó:
Baxter Oncology GmbH
Kantstrasse 2, 33790 Halle, Németország
A Baxter a Baxter International Inc védett márkaneve.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az alábbi információk kizárólag orvosoknak vagy más egészségügyi szakembereknek szólnak
A Holoxan oldat készítésénél be kell tartani a citotoxikus anyagok kezelésére vonatkozó biztonsági előírásokat.
A fel nem használt oldat, fecskendő és egyéb hulladék eltávolítása az előírásoknak megfelelően történjen.
Biztosítani kell, hogy az elkészített oldat koncentrációja legfeljebb 4 % legyen.
4%-os injekciós oldat készítéséhez az alábbi mennyiségű injekcióhoz való vízet kell adni a porampullához: Holoxan 500 mg-hoz 13 ml, Holoxan 1000 mg-hoz 25 ml, Holoxan 2000 mg-hoz 50 ml.
Ha az injekciós üveget az injekcióhoz való víz hozzáadását követően 0,5-1 percben erőteljesen felrázza, a hatóanyag tökéletesen feloldódik. Ha a hatóanyag nem oldódik fel azonnal vagy tökéletesen, néhány percig hagyjuk állni az oldatot.
Az infúzióhoz a fenti oldatot 250 ml Ringer oldattal, 5%-os glükózzal vagy 0,9%-os fiziológiás NaCl oldattal kell hígítani.
A 30-60 perces infúzióhoz az oldatot 250 ml-re, az egy vagy két óránál hosszabb idő alatt beadandó infúzió elkészítéséhez 500 ml-re javasolt hígítani. A folyamatos, 24 órás nagy dózisú infúzióhoz a teljes adagot (azaz 5 g/m2-t) 3 liter 5%-os glükózzal vagy 0,9%-os fiziológiás sóoldattal kell hígítani.
Az elkészített és/vagy hígított oldatot mikrobiológiai okokból azonnal javasolt felhasználni. Ha az oldatot nem használják fel azonnal, a felhasználó felelős a felhasználhatóság idejének és a tárolási előírásoknak a betartásáért, de legfeljebb 24 órán át, 2-8°C-on tárolható az elkészített oldat. A parenterálisan adandó gyógyszerek beadása előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy az oldatban nincsenek-e lebegő részecskék és nem színeződött-e el.
A parenterális beadás előtt a szert tökéletesen fel kell oldani.
Az ifoszfamid oldatot mindig a citotoxikus készítmények biztonságos kezelésére vonatkozó, aktuális irányelveknek megfelelően kell kezelni és elkészíteni.
Az ifoszfamiddal történő véletlen érintkezés kapcsán bőrreakciók léphetnek fel. A bőrrel való érintkezés kockázatának minimális csökkentése érdekében mindig viseljen nem áteresztő anyagú védőkesztyűt, amikor ifoszfamidot tartalmazó ampullákkal/üvegekkel és oldatokkal dolgozik. Ha az ifoszfamid oldat bőrre, vagy nyálkahártyára kerül, a bőrt azonnal le kell mosni szappannal és vízzel, a nyálkahártyát pedig bő vízzel le kell öblíteni.